* Mivel utólag írom meg ezt a bejegyzést így nem emlékszem már minden apró részletre az 1 héttel kapcsolatban amit San Antonioban tölthettem el egyik barátnőmnél, Hilarynél :-) *
Előzmények:
Igazán szerencsésnek érzem magam azért mert megadatott az hogy legyen egy olyan amerikai levelezőtársam akire mindig számíthatok. Érdekesen indult ez az egész barátság mert miután éppen haza jöttem az első amerikai nyaram után kaptam egy e-mailt egy lánytól aki Ohióban élt de most költözött Texasba és levelezőtársakat keres Magyarországról mert magyar gyökerekkel rendelkezik. Akkor elsiklottam az email felett, csak gyorsan elolvastam és ennyi. Pár hét múlva ismét elolvastam és válaszoltam neki, megadtam a címemet is. Nem kellett sok idő és november környékén megérkezett az első levél :-) Tök aranyos volt, szimpi meg minden. Bevallom én nagyon lusta vagyok néha a válaszolást tekintve és januárban írtam neki vissza először...:$ És akkor februárban volt az hogy megkaptam az első nagyobb csomagot tőle, Valentin nap miatt. Majd jött a többi, St. Patrick Day, 4th July, Christmas...Persze én is küldtem neki a magyaros dolgokat, mágnesek, képeslapok, kulcstartók stb. Egész jó barátság alakult ki közöttünk és mikor 2013 nyarán eldöntöttem hogy vissza megyek a táborba no matter what akkor teljesen egyértelmű volt, hogy vele is találkozok! :-) Elkezdtünk szervezkedni, tervezgetni, ekkor még úgy volt hogy szállodába megyek de aztán később elvetettük, mert tök drága lett volna, így megengedte hogy nála maradjak az egy hétre. Persze nagyon vártam már hogy találkozzunk személyesen is, de a táborban egy-két ember tök beparáztatott hogy mi van ha nem is létezik, és mondjuk valami gyilkos, vagy ami még rosszabb nem is lány hanem pasi...:D Persze a szívem mélyén tudtam hogy ezek a feltételezések nem igazak, néha azért elbizonytalanodtam. Aztán végülis megvettem a jegyem az este 7.30-as Little Rockból San Antonióba tartó járatra :-)
Az út - megérkezés
Reggel mentem ki a reptérre a többiekkel együtt bár az én gépem csak este 7.30kor indult. A második turnussal nem értem volna el, így ez az opció maradt. Szépen lassan lemorzsolódott mindenki én meg egyedül maradtam a reptéren. Nem volt vészes amúgy, Viberen szórakoztatott anyukám, az egyik barátnőm sőt a barátommal is tudtam beszélni kicsit. Könyvet olvastam, ittam egy Starbuck kávét, próbáltam elszenvedni a bőröndömet magammal a wcre...ugye nem lehet egyedül hagyni a bőröndöt mert terrorcselekmény gyanúját keltheti..Aztán azt hiszem 6óra előtt kicsit oda mentem a Southwest pultjához hogy mivel online check-in-t már csináltam feladhatom-e a bőröndömet. Szerencsére megengedték és túlsúlyom sem volt így nem kellett fizetni, de a néni is ott drukkolt hogy ne legyen több a 23kg-nál :D Tök cuki volt :D
A security check-nél tiszta amatőr módjára viselkedtem :D Elfelejtettem levenni az övemet meg kb tök meg voltam zavarodva...:D Miután átmentem az ellenőrzésen még volt 1 órám a beszállásig, addig a barátommal skypoltam. Tök jó volt hallani a hangját, plusz tök izgultam mivel ez volt az első alkalom hogy egyedül repültem átszállással. Dallasban volt az átszállás, szerencsére a kisebbik reptéren és ahogy kijöttem a kapun már ott is volt az én beszállókapum, sétáltam kb 2 percet se. Kicsit megijedtem mert pont kezdődött egy beszállás és azt hittem hogy az én járatomra, az is San Antonioba ment, de kiderült hogy nem, az eggyel előbbi.
Előzmények:
Igazán szerencsésnek érzem magam azért mert megadatott az hogy legyen egy olyan amerikai levelezőtársam akire mindig számíthatok. Érdekesen indult ez az egész barátság mert miután éppen haza jöttem az első amerikai nyaram után kaptam egy e-mailt egy lánytól aki Ohióban élt de most költözött Texasba és levelezőtársakat keres Magyarországról mert magyar gyökerekkel rendelkezik. Akkor elsiklottam az email felett, csak gyorsan elolvastam és ennyi. Pár hét múlva ismét elolvastam és válaszoltam neki, megadtam a címemet is. Nem kellett sok idő és november környékén megérkezett az első levél :-) Tök aranyos volt, szimpi meg minden. Bevallom én nagyon lusta vagyok néha a válaszolást tekintve és januárban írtam neki vissza először...:$ És akkor februárban volt az hogy megkaptam az első nagyobb csomagot tőle, Valentin nap miatt. Majd jött a többi, St. Patrick Day, 4th July, Christmas...Persze én is küldtem neki a magyaros dolgokat, mágnesek, képeslapok, kulcstartók stb. Egész jó barátság alakult ki közöttünk és mikor 2013 nyarán eldöntöttem hogy vissza megyek a táborba no matter what akkor teljesen egyértelmű volt, hogy vele is találkozok! :-) Elkezdtünk szervezkedni, tervezgetni, ekkor még úgy volt hogy szállodába megyek de aztán később elvetettük, mert tök drága lett volna, így megengedte hogy nála maradjak az egy hétre. Persze nagyon vártam már hogy találkozzunk személyesen is, de a táborban egy-két ember tök beparáztatott hogy mi van ha nem is létezik, és mondjuk valami gyilkos, vagy ami még rosszabb nem is lány hanem pasi...:D Persze a szívem mélyén tudtam hogy ezek a feltételezések nem igazak, néha azért elbizonytalanodtam. Aztán végülis megvettem a jegyem az este 7.30-as Little Rockból San Antonióba tartó járatra :-)
Az út - megérkezés
Reggel mentem ki a reptérre a többiekkel együtt bár az én gépem csak este 7.30kor indult. A második turnussal nem értem volna el, így ez az opció maradt. Szépen lassan lemorzsolódott mindenki én meg egyedül maradtam a reptéren. Nem volt vészes amúgy, Viberen szórakoztatott anyukám, az egyik barátnőm sőt a barátommal is tudtam beszélni kicsit. Könyvet olvastam, ittam egy Starbuck kávét, próbáltam elszenvedni a bőröndömet magammal a wcre...ugye nem lehet egyedül hagyni a bőröndöt mert terrorcselekmény gyanúját keltheti..Aztán azt hiszem 6óra előtt kicsit oda mentem a Southwest pultjához hogy mivel online check-in-t már csináltam feladhatom-e a bőröndömet. Szerencsére megengedték és túlsúlyom sem volt így nem kellett fizetni, de a néni is ott drukkolt hogy ne legyen több a 23kg-nál :D Tök cuki volt :D
A security check-nél tiszta amatőr módjára viselkedtem :D Elfelejtettem levenni az övemet meg kb tök meg voltam zavarodva...:D Miután átmentem az ellenőrzésen még volt 1 órám a beszállásig, addig a barátommal skypoltam. Tök jó volt hallani a hangját, plusz tök izgultam mivel ez volt az első alkalom hogy egyedül repültem átszállással. Dallasban volt az átszállás, szerencsére a kisebbik reptéren és ahogy kijöttem a kapun már ott is volt az én beszállókapum, sétáltam kb 2 percet se. Kicsit megijedtem mert pont kezdődött egy beszállás és azt hittem hogy az én járatomra, az is San Antonioba ment, de kiderült hogy nem, az eggyel előbbi.
 |
| Benefit automata... |
Ekkor már nagyon fáradt voltam és csak arra vártam hogy ágyba kerülhessek. Innen írtam Zsófinak meg Rékának, mert délen ingyen wifi volt minden reptéren ahol megfordultam!!! New Yorkkal, Chicagóval ellentétben ahol csak 20perc az ingyen wifi...Alig voltunk kb a gépen, de ez így volt jó, én is egyedül ültem az ablak mellett, southwestnél nincs előre megadott hely hanem mi döntjük el hova szeretnénk ülni. 10.30kor érkeztem meg San Antonioba, a csomagom hamar kézbe vehettem mivel alig voltunk a gépen, kb 10en :D Gyorsan írtam Hilarynek smst hogy hol van, és közben kiderült hogy már ott várt :-) Kaptam virágot, meg Nerds-t :D Tök furi volt mert ugye a reptéren nagyon hideg volt kint meg viszont pára meg 30+ fok. Én meg pulcsiba voltam...Gyorsan haza mentünk, beszélgettünk kicsit, majd lefeküdtem aludni...
to be continued...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése