S02E03

Első Day-off :

Az orinetációs hét  szombaton véget ért, mi meg munka után átköltöztünk a Staff House-ba, annyira vártuk már hogy végre egy helyen legyünk..De nem az összes nemzetközis került egy helyre, én pl a Zsófival lakok egy szobában meg még 7 másik amerikai lánnyal. Bevallom őszintén, felét nem is ismerem, azt sem tudom így lassan egy hét után hogy ki a szobatársam és ki nem. A baj az, hogy este mikor hazaérünk ők alszanak már (ált. legkésőbb fél 12), reggel meg mikor megyünk délelőttre még alszanak, sőt mikor felszolgálni megyünk 7re még akkor is alszanak. Szóval nem igazán találkozunk velük. A szoba nagyon kicsi, tényleg mint egy lyuk és az ágyak se a legmenőbbek..Van a plafonon 3 ventilátor és kb ennyi. Persze körbe vagyunk véve ventilátorral mert ők nem bírják ki nélküle, de mi nem sokat érzünk belőle. (Most mondjuk nyitva van az ablak meg az ajtó) Ami még rossz, hogy a szobába punnyadt szag van, ázott fa, dohos és nagyon rossz. Ez már elkezdett kiszellőzni, mivel mi a Zsófival mindig szellőztetünk, a többi csaj nem. Vannak olyan szobák ahol 4 csaj lakik együtt a magyarok közül, igazából körbe vagyunk véve nmagyarokkal, mi a földszinten lakunk amúgy.

Szóval miután beköltöztünk és kipakoltunk meg összeszedtük magunkat, elindultunk Hot Springsbe. Megint az iskolabusszal vittek ki minket :-) Útközben elkezdett esni az eső, de én előrelátó voltam és hoztam magammal az esőkabátomat :-) Amit amúgy az elmúlt 2 hétben többet használtam mint eddig :D

Először a Best Buy-hoz mentünk, ahol szerettem volna telókártyát venni, de már nem árulják azt amit 2 éve...na, ott sírtam kicsit...utána átmentünk a Subwaybe kajálni, ettem egy jó nagy szendvicset. Ott csak telóval csináltam képet az meg most nincs nálam. Annyira telekajáltam magam, hogy már rosszul voltam, de még rávettem a Zsófit hogy menjünk el fagyit enni :D Nem kellett sokáig győzködni :D Orange Leaf a hely neve amúgy.

Fagyival a kezünkben, boldogan elhagytuk a helyet és még kicsit ott körbenézegettünk. Miután megettük visszamentünk a Best Buyba mert van ingyen wifi, és ott próbáltam Viberen felhívni az otthoniakat, kisebb-nagyobb sikerekkel. A 100. próbálkozás után végre sikerült anyuval beszélnem 3 percet, ott sírtam a bolt közepén, mert tök szar volt hogy nem jó öcsém telója és azért nem sikerült elsőre. Robit is hívtam de nem vette fel, igazából nem tudom otthon hány óra volt akkor. Best Buy után következett a szokásos Walmart kör, nem vettem sok mindent csak a szükséges dolgokat. Walmart után elvittek minket Hot Springs turistásabb részére, de nem sok mindent láttunk belőle a 1,5 óra alatt ami rendelkezésre állt. De majd következő szabadnapon vissza akarunk menni mindenképpen. Előtte még elvittek minket plázázni :D De én elvittem a Zsófit a Ross-ba, ami egy outlet...:D És vettem egy Tommy Hilfiger pénztárcát (anyu!!! ne haragudj, nem hagyhattam ott :D tele van pakolós helyekkel amúgy és csajos :-)) 40 dollár helyett 15 ért :D

Hot Springs-es képek:

Városnézés után lehetett választani, hogy pizzás helyre vagy sushi bárba szeretnénk-e menni. Nem volt kérdés hogy sushi :D All-you-can-eat helyre mentünk, 10 dollárért annyit ehettünk amennyit akartunk :-) Nagyon király volt, kaptunk fél liter vizet, ez ingyenes, jég nélkül kértük, de jéggel kaptuk :D Ettem egy csomó sushit, meg cheesecaket, gyümölcsöt, ááá...ez volt a legkirályabb hely eddig. Minden volt, sushi rész, kínai kaják, levesek, rengeteg gyümölcs, sütemények...és tényleg annyit lehetett enni amennyi belénk fért.

A következő szabim majd szombaton lesz, legközelebb majd arról írok szerintem.

ja, az új pólóm:

S02E02

Orientációs hét:

Ahogy már írtam, miután megérkeztünk a táborba várt még ránk egy kis papírmunka amivel kb 1 óra alatt végeztünk is. Utána végre mehettünk aludni, idén kivételesen nem Sleepy Hollowba vittek el minket, hanem a Staff House-ban töltöttük az éjszakát. Tök jó fejek voltak mert kaptunk párnát és hálózsákot is, így azt nem kellett magunkkal cipelni. (A bőröndünket nem kaptuk meg, csak az egy éjszakára legfontosabb dolgokat szedhettük ki belőle) Másnap miután felkeltünk és reggeliztünk, elvittek minket a kisebb Walmartba, hogy akinek még hiányoztak szükséges dolgok (nekem pl. sampon-balzsam-zseblámpa (amit amúgy azóta tönkre is tettem)), meg tudja venni. Walmart után megint felpakoltak bennünket a buszra és elkezdődött a hivatalos bevonulás..:-) utána megkaptuk a bőröndünket és elindultunk a saját kabinunk felé. Idén úgy volt megoldva, mivel sokan vagyunk, hogy egy kabinban ketten voltak a nemzetközi csapatból, én mondjuk magyar lánnyal voltam egy kabinban, a többiek amerikaiak. Miután beköltöztünk még le kellett adni a telónkat, laptopot, gyógyszereket, megkaptuk a staff pólókat, amiket majd nyitó és záró napokon kell viselnünk, kaptunk egy kék mappát is tele információval, amit bevallok őszintén, nem olvastam el végig. Utána következett  az ebéd. Már nem is emlékszem mi volt a kaja, érthető is, mivel ez vagy 2 hete volt már. Majd a szokásos program, tribal competition- én idén is Caddo lettem, utána késő este meg megkaptuk a heti beosztást. Tavalyelőtthöz képest annyi változott, hogy most minden nap dolgoztunk, akkor ugye úgy volt, hogy egyik nap volt meló a másiknak meg mentünk a kabinunkkal mindenhová. Egyik este, már nem tudom melyik nap, a Water World special event után volt ilyen körbeülős-beszélgetős rész. Én ott nagyon megdöbbentem. Olyan kérdések voltak, hogy pl melyik az az esemény az életedben amit szívesen látnál youtube-on, hány pontra értékeled a családoddal való kapcsolatodat 1-10-es skálán, mi volt a legrosszabb esemény az életedben stb..hát érdekes volt, Szimivel mi is válaszoltunk ezekre, és érdekes volt megtapasztalni, hogy a szobánk kb 90% 5-nél nem adott több pontot a családjára, meg hogy egy csomónak most válnak a szülei vagy már el is váltak, meg hogy ilyen broken-family-kben élnek. Nagyon durva, én pl azt gondoltam volna hogy minden szép és jó erre...Akkor ez egyik csaj mesélte hogy mielőtt keresztény lett, vagyis inkább vallásos, 18 évesen volt egy 6 évvel idősebb professzor barátja aki bántalmazta. A többi magyar is mesélte hogy kb náluk is mindenki ilyen sztorikat mesélt, bántalmazás, elvált szülők stb..Azt hiszem a Zsófi mesélte, hogy az egyik lány tök csalódott, mert az ő szülei a táborban jöttek össze és most mégis elváltak, a főnök meg tök isteníti (nem ez a megfelelő szó rá), inkább oda van, hogy mennyi táboros házasság jön/jött létre az évek alatt. Az más kérdés hogy ezek mennyire működnek. Ez az este után kicsit megváltozott a kapcsolatunk a szobával, többet köszöntek nekünk :D MErt volt olyan hogy kb figyelembe sem vettek minket, volt kb 3-4 nagyon jó fej lány a szobában. Még ezen a special event-en volt hogy kaptunk fagyit, meg piknik volt és nem nekünk kellett felszolgálnunk és elmosogatnunk :-) Sajnos ez csak az orientációs hét miatt volt :-)

Nem is tudom mi volt még...igazából a programokon nem nagyon vettünk részt, mert dolgoztunk, amikor meg nem akkor ott maradtunk (én legalábbis meg páran) segíteni a másik műszaknak is. Meg mi bujkáltunk a kabin elől :D Nagyon rossz volt, azt vártuk mikor költözhetünk át végre a Staff Houseba. Azon a héten tudtunk mosni egyszer, Andi mondta hogy nyugodtan vigyünk át a szennyest a staff housba és mossuk ki, annyira örültem..Esküszöm a hét fénypontja volt hogy moshattam. Az időjárás is rekordot döntött, mert tavalyelőtt ennyit nem esett az eső, az első 3 nap kivételével mindennap esett, este meg volt vagy 10 fok, de persze a ventilátor az mindig ment. Volt hogy úgy feküdtem le, hogy le volt kapcsolva, hajnalban meg arra keltem hogy fázok mert valaki felkapcsolta. Nem normálisak :-) - persze nyakig be vannak takarózva és van min. 3 takarójuk -  A hét végére már a torkom is megfájdult, ezen azóta túlléptem és a következő fázisba érkeztem amikor is folyik meg be van dugulva az orrom egyszerre és nem kapok levegőt. A héten amúgy úgy volt, hogy kb 3-4 napot voltam a Summitban, utána meg végig a Main-ben voltam, de idén a Main-t sokkal jobban szeretem.

A nyár mottója

Summit - itt esznek a nagyobb gyerekek

még mindig summit

Main Chow hall - itt esznek a kicsik:

Az utolsó nappon volt Staff fotózás, készült olyan kép amin a tábor összes alkalmazottja rajta van, azt majd elvileg megkapjuk valamikor, nem tudom milyen formában. Idén ami újdonság volt, hogy kaptunk mi is pólót :-) Ugye úgy van, hogy a staff fotózás után külön, egyetemenként is készítenek képeket, nálunk ez külön nemzetközi csapatra bontódott le, meg azon belül is külön konyha meg takarítós részre.

Magyar csapat :-)

Konyhások :-) Fehér pólókban a "főnökök"

Camp Leaders staff

Most ennyi, a következő bejegyzésben majd az első day-offról írok :-) 

S02E01

Így lassan  végre eljutottam odáig hogy írok is, de nem is tudom, ez most kicsit összecsapott lesz.

Indulás-az út:

Az út elég hosszú volt, azt hittem soha nem érünk ide. Reggel 6.40-kor indult a gépünk Pestről ami azt jelentette, hogy hajnal 1 körül indultunk otthonról. Mire oda értünk a reptérre már volt ott egy csomó ember a táborból, az egyik srác (aki mint később kiderült még soha nem repült) segített kinyomtatni a beszállókártyáinkat, szerencsére mindet ki tudtuk nyomtatni. Mi ott távolabb álltunk a többiektől a Zsófival de később elkezdtünk bandázni. A Budapest-München út nem volt vészes, bár én már akkor elkezdtem szenvedni, addigra már éhes is meg szomjas is voltam, meg korán is kellett kelni. Azon a járaton egy marcipánnal töltött kiflit kaptunk, nagyon jó volt!! A Stewardessek is tök aranyosak voltak, volt egy faszi is közöttük.

A München-Houston rész volt a legrosszabb, 12 óra a gépen. Aludni nem tudtam, mert nem volt valami kényelmes, szenvedtem egész úton, nem tudtam mit csináljak. Néha 10 percre elpilledtem, de az nem volt olyan mintha aludtam volna. Volt mindenkinek külön kis kijelzője,  tele volt filmekkel, sorozatokkal, volt olyan film ami még csak most jelent meg a mozikban. Mutatta azt is, hogy éppen hol vagyunk. Nagyon király volt, de tényleg annyira fáradt voltam hogy nem volt kedvem filmet sem nézni.

Háromszor kaptunk kaját a hosszú járaton és én ugye vega menüt kaptam/kértem ezért mindig én kaptam meg az elsők között. :-) Tavalyelőtt is finom volt, szóval tudtam hogy nem lesz rossz idén sem és tényleg nem volt az. Kaptam napraforgómag kenyeret.  Meg tényleg nagyon bőséges volt a mennyiség. Ez nem büszkeség, de Zsófi hatására elraktam emlékbe a takarót amit adtak, szóval most van egy United Airlines-os takarom :D Vagyis inkább plédem.  El sem hittem mikor megérkeztünk Houstonba :-)

Houston a levegőből

Egy órával előbb megérkeztünk, ami kellett is, mert amúgy le késtük volna a csatlakozást. Rengetegen voltak, sokkal rosszabb volt mint a Chicago-i reptér. Az ehhez képest nem is tudom, semmi nem volt tavalyelőtt. Miután átmentünk az ellenőrzésen, meg feladtuk a csomagot még maradt időnk és pont volt egy Starbucks a reptéren :-)) Igen, átestem életem második Starbucks élményén, és az is Amerikában volt! :-)

Az út Little Rockba nem volt hosszú, 1 óra sem volt. A stewardessünk nagy forma volt, egyébként nő, aki már vagy 50 éves volt. Itt ez nem számít. Mármint a kor.

Az iskolabusszal vittek el minket a táborba, az út kicsit több volt mint 2 óra. Előtte még beugrottunk kajálni, vagyis hoztak nekünk ki Chick-fil-A szendvicset meg vizet :-) Jéggel természetesen :-) Mindenki  tök fáradt volt már, megettük a szendvicset és közben tovább hajtottunk a tábor felé.

Az úton is voltak vicces pillanatok, de ott volt az amikor már nem bírtam és kicsit elaludtam. Arra keltem, hogy mögöttünk röhögtek a Szimiék...:D A srác aki előttünk ült, elaludt és billegett összevissza, az egyik Dani (van belőlük 4) mellett ült és rádőlt, meg az ölébe, meg mindenhova, szegény Dani meg nem tudta már hova húzódjon, kb már a busz ablakán ült...:D Miután megérkeztünk a táborba nem elég hogy tök fáradtak oltunk, még hátra volt az I-94 form kitöltése meg a nővérek megmérték a hőmérsékletünket, meg megnézték hogy nem vagyunk e tetvesek. Olyan éjfélkörül végeztünk és mehettünk aludni. Azon az estén a Staff House-ban aludtunk, másnap költöztünk a kabinokba.

Mindenki tök cuki amúgy, majd még írok, csak mennem kell. Meg merül a laptopom is.
Puszi mindenkinek.

To be continued...

Visszaszámlálás indul..!

10 hét 4 nap és 11 óra van hátra indulásig..hihetetlen! Annyi mindent kell még csinálni az indulásig (eljutni a vizsgákig, levizsgázni, összepakolni, vízum-interjúzni) és most még a vízuminterjúhoz is egy lépéssel közelebb kerültem. Már 2 emailt kaptam a teendőkkel kapcsolatban, ha a második e-mailben leírtakat teljesítettem és befizettem a vízumdíjat meg feladtam postán a bekért dokumentumokat (és meg is érkeznek), gondolom majd utána kapom a harmadikat. Tök izgulok. A repjegy miatt is, mert most végül is 2 opció lehetséges vagyis 3 de a harmadik nálam anyagi okok miatt nem játszik. Az egyik az, hogy vízuminterjú után megveszi a tábor a jegyet és levonják a fizuból az árát, ami azért lehet jó, mert lehet sokkal olcsóbban jutok repjegyhez (pár dollár is sokat segít), ehhez annyit kell tenni, hogy a vízumunkat bescanneljuk plusz írunk egy pár soros statement-et amiben leírjuk hogy megyünk, és ha esetleg mégis valami közbejön (betegség vagy whatever..) akkor kifizetjük a tábornak a jegyet. A másik opció az, hogy a CL megveszi a jegyet, a tábor kifizeti nekik és úgy vonják le a fizuból. Ennél csak az a rossz, hogy itt egy adott összeget vonnak le (~ 1300$) és ez a New Yorkból való hazarepülést biztosítja. Mivel én idén nem szeretnék NYC-be menni (elég drága hely, plusz valószínűleg egyedül mennék így egy kisebb vagyon lenne a szállás akár egy éjszakára is) ezért arra gondoltam hogy Chicagóból repülnék haza. (oda szeretnék menni idén mindenképpen) Erre nekem rá kéne fizetnem X dollárt.  A harmadik meg ugye az hogy magamnak veszem meg, de mivel a dollár az egekben van, így ez kiesik..:-) Igazából ezzel ráérek még (egy kicsit) foglalkozni mivel a jegyet majd csak úgyis a vízuminterjú után fogjuk rendezni. Addig nem is ajánlott, meg ki az a hülye aki az előtt megveszi a jegyét mielőtt a vízumot a kezében tartaná..(és van ilyen..) A fizum idén kicsit több lesz, egész pontosan 200$/hét majd 10. hét után 40$/nap. Ebből kerül levonásra a jegy..Nem valami sok fog maradni..de ez van, örülök, hogy egyáltalán van ez az opció. Az utazással mindig bajban vagyok, mert mindig változik, most úgy van hogy vszínű 4 napnál többet nem fogok San Antonióba tölteni, utána repülök Chicagóba, ott 2 éjszaka lesz kb. (megpróbálok valami couchsurfingest keresni..vagy rosszabb esetre már találtam egy olcsó hostelt ami ráadásul 3kmre van a centertől tehát gyalog is simán megy..) és szerintem repülök haza. De még ez tuti változni fog..mindig változik..majd még jövök hírekkel ha lesz valami új.